2. rész

Egy pillanatig Súja azt hitte, hogy a megszokott tantermükben vannak.

Persze ez nem a 3/b tanterme, de van katedra, egy kopott tábla, attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul, meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. Súja helyén egy padfirka, „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”, mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a pad sarkába faragva. De a lényeg, hogy az állógallérú diákegyenruhás fiúk és a matrózblúzos lányok, a negyvenegy osztálytárs, akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a buszon utaztak, rendesen a saját helyükön ülnek. Ha leszámítjuk, hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik.

1. rész

A busz Takamacuba, a tartomány központjába ért, a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött. Tarka neonok, a szembejövő járművek elúszó fényszórói, irodaépületek égve maradt lámpái. Út menti éttermek, előttük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszélgetnek, biztos taxira várnak. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tartott parkolója, fáradtnak tűnő, cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. A májusi estéhez képest még hűvös az idő, látszik, ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. Persze a bácsi, a többi vegyes képpel együtt, a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott.

Prológus